MentálhigiénéSzemélyes

“Anyuci Haldokló Pajzsmirigye vagyok.”

A fókuszolás furcsa formáját választotta Edward Norton David Fincher kultikus filmjében, a Harcosok Klubjában.
Gif forrása: https://gfycat.com/deadmajordonkey-edward-norton

“Apu fortyogó epéje vagyok.”

Így hangzik az egyik kultikus mondat a Harcosok Klubja című filmből, amely remek pszichoszomatikus utalás lehetne most, egészen pontosan húsz évvel a film eredeti megjelenése után.

Nagyon fiatalon kellett megtapasztalnom, ahogy a pszichoszomatika értelmet nyer saját szervezetemben.

Történt ugyanis, hogy szerencsésen túlpörgettem az életem. Teljes állás a kórházban, havi 170-180 óra, éjjel-nappal felváltva, 12 órás műszakok. Mellette gyermekintenzív terápiás továbbképzés annak minden alattomos stresszével. Ez viszont nekem nem volt elegendő, rátettem hát még egy lapáttal, és vállaltam egy óraadói státuszt angol nyelvű újszülött-, és gyermekápolástan oktatás keretein belül.

Miért is ne?

Nos, ma már tudom, miért ne. Drága lecke volt. Drágább, mint amennyit bevételként szereztem a pluszmunkával, mert belehalt a pajzsmirigyem, és grátiszként a párkapcsolatom is.

“Anyuci haldokló pajzsmirigye vagyok.”

Ami hatással van a pszichénkre, az hatással van a testünkre is. Rövid-, és hosszú távon egyaránt. Rövid távú stresszreakciónak (“Üss, vagy fuss”) hívják például a pulzus, és a vérnyomás megemelkedését, az erek bizonyos fokú tágulatát, ezzel a bőr kipirulását, a test különféle területein megjelenő izzadást (hónalj, homlok, tenyér, vagy akár a talp), a légzésszám emelkedését, stb. Amennyiben viszont a stresszhatás hosszabb ideig (hónapokig, vagy akár évekig is) fennáll, a test elkezd válaszolni, kimerül, megbetegszik. Biztosan hallottatok már a menedzserbetegségről (gyomkrfekély), a refluxról, a stresszes bélgyulladásról (irritábilis bél szindróma), vagy a különböző autoimmun folyamatok vélt, avagy már bizonyított lelki hátteréről.

Ezek a szervi tünetek és megbetegedések a testünk végső kiáltásai annak érdekében, hogy felhívják figyelmünket a nem mellesleg SZÁMUNKRA nem megfelelő élethelyzetre, amibe mi kényszerítjük bele magunkat.

Volt Választásom.

Döntéseink minden esetben választáson alapulnak. Nekem is megadatott a választás szabadsága, amivel éltem is. Most pedig vállalom akkori döntésem következményeit.
A kép forrása: Unsplash/Oliver Roos

Amikor lediplomáztam annyira “flow-ba kerültem”, olyan végtelenül magabiztosnak éreztem magam saját szakmámban, hogy úgy gondoltam, ide nekem az oroszlánt, legyőzöm fél kézzel. Csak azzal nem számoltam, hogy az az oroszlán minden reggel újraéled, és éjszakába nyúló kűzdelmek árán tudom csak újra, meg újra leteríteni.

Felpörgetett életmódomat pedig testem képtelen volt energiával követni, ezért a pajzsmirigyemhez fordult, felvette a rabszolgahajcsár korbácsát, és ráparancsolt, hogy termeljen gőzerővel T3 és T4 hormont, mert Anyának szüksége van rá. Szerencsétlen pajzamirigyem csak pislogott, és kűzdött, tolta ki magából a hormonokat, hogy én képes legyek megbirkózni a napi terhekkel. Aztán már akkor is termelt, mikor nem kellett volna, ráadásul sokkal többet, mint amennyi kellett volna. Kiszabadult agyalapi mirigyem irányítása alól, és mint egy megvadult, veszélyes, leállíthatatlan munkagép, ontotta magából nedveit. Ennek következményeként pulzusom 90-120 között mozgott fekvő helyzetben is, hőmérsékletem 37 celsius fok fölé kúszott tartósan, fogytam majdnem 10 kilót, és folyamatosan éhes voltam. Ha ez nem lett volna elég, izzadtam, mint egy ló, állandó kézremegéssel küzdöttem (koraszülötteken véna szúrásához rendkívül előnyös tulajdonság), folyton fáradt voltam, légszomjam volt, és egy teregetés úgy ki tudott fárasztani, hogy utána fél óra vízszintes pihire volt szükségem. Szerencsére tüneteim olyan markánsak voltak, hogy hamar jött a diagnózis, a terápia viszont sajnos csak a szomatikus oldalt képviselte, ugyanis Anyuci haldokló pajzsmirigyét nem megsimogatták, és lecsitították, hanem egy jól irányzott radiojód-izotóp tablettával kinyírták. Értem én, hogy rákmegelőző állapot, és prevenciós megoldás, de ma, közel 10 évvel a procedúra után már máshogy látom az akkori életem. Sajnálom a pajzsmirigyem. Megöltem őt, pedig csak jót akart. Én okoztam betegségét, és én mentem bele (fiatal voltam, tudatlan és naív) abba is, hogy végezzék ki, mert miatta veszélybe kerülhet az életem.

Ma már másképp döntenék. Ma már nem engedném, hogy rögtön kiszabják rá a halálos ítéletet. Időt adnék neki, és megadnám azt a változást, amire szüksége van a normális működéséhez. Ránéznék az életemre egy segítő kíséretében, és megpróbálnám először a lelkemet helyre rakni, az életemet rendezni, aztán, ha az sem segít, radikális terápiához folyamodni. Mert nem egy napra voltam a ráktól, hanem akár évekre.

“Kedves Pajzsmirigyem!

Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért megöltelek.

Életem végéig hiányozni fogsz, és ha van túlvilág, remélem ott újra részemmé fogadhatlak, mert nagyon hiányzol nekem.

Feltétlen, és örök szeretettel:

Anya”

Felismerted a cikkben saját történeted részleteit?
Szeretnél mindent megtenni a testi-lelki egyensúly visszaszerzése, egészséged megőrzése érdekében?
Már pajzsmirigy-túlműködéssel, vagy IBS-sel kezelnek, és szeretnél az orvosi terápia mellett a lelki okokkal is foglalkozni?

Hívj fel!