Mentálhigiéné

A Soha Boldog Nemvolt Ember

Mindig a boldogság a cél. Az élet egyik egyetemes értelme az, hogy elérjük a legvégső, legmagasabb, életünk végéig konstansan tartó boldogságszintet. Ez egy irreális, ezáltal lehetetlen elvárás, ily módon pedig csak és kizárólag a jövőben létezhet. Soha nem leszel IGAZÁN, és TARTÓSAN boldog. Boldogság a pillanatokban létezhet csupán, egy illékony, villanásszerű, élményekhez társuló érzelem, amit megélése után mindenáron újra akarsz élni. Ez természetes, hisz amikor boldog vagy úgy érzed, tiéd a Világ, bármire képes vagy, és azt a mindent el is fogod érni. Csakhogy ez a pillanat gyorsan semmivé foszlik, kedved visszaáll nyugvópontjára, és alkalomról alkalomra nagyobb, és nagyobb dolgok kellenek ahhoz, hogy kedved meg tudja ütni a “boldogság szintjét”. Olyan, mintha ez a boldogság-érzés addiktív lenne. Egy látomás, egy délibáb, amit csak kergethetsz, de el nem érheted soha. Megízleled, és már tova is szállt a jövő homályába, ahonnan sosem tudod, mikor bukkan fel legközelebb. A probléma ott van, hogy állandóan ezt keresed, és mondogatod is magadnak, mondhatni becsapod magad mantráiddal, amelyek így kezdődnek: “Akkor leszek majd boldog, ha…”.

Akkor leszek majd igazán boldog, ha leérettségiztem, és felvettek az egyetemre.
Akkor leszek igazán boldog, ha megszereztem a diplomámat, és elkezdtem dolgozni, ha függetlenedtem a szüleimtől.
Akkor leszek majd boldog, ha lesz egy saját lakásom.
Akkor leszek boldog, ha eljuthattam Balira.
Akkor lehetek majd igazán boldog, ha férjhez mentem.
Akkor leszek majd felhőtlenül boldog, ha teherbe estem, vagy megszültem első gyermekem.
Akkor leszek igazán boldog, ha kiderül, nem vagyok rákos.
Akkor leszek majd igazán boldog, ha meggyógyultam.

Hazugságok. Nem akkor, és nem attól leszel boldog, ha bizonyos feltételek teljesülnek az életedben, ha elértél valamit, vagy ha kiderül, egészséges vagy. Ezek a pillanatnyi történések pillanatnyi örömöket okozhatnak az életedben, de tartósan nem adnak egy bizonyos szintű boldogság érzetet (amit adhatnak, az az elégedettség érzése, ami szintén időleges, és egy idő után, egy újfajta vágy születésével szintén elmúlik, helyébe pedig az elégedetlenség érzése lép).

Akkor viszont mi az, ami adhat?

Öröm rejtőzhet egy ruhadarabban, egy kifújt szappanbuborékban, vagy egy kellemesen meleg tavaszi délutánban egyaránt.
A kép forrása: Alex Alvarez/Unsplash

Talán az, ha megtalálod a mindennapi életedben, a mindennapos dolgokban a boldogságot.

Megtalálod a szépséget egy nyugodt, csendes reggeli sétában a munkahelyedre, vagy egyetemre menet. Találsz egy jóízű, könnyed bort szerény kis vacsorádhoz, amit készítettél magadnak egy kemény munkával töltött nap végén. Megérzed a tél, vagy a tavasz illatát a levegőben hazafelé menet az utcán sétálva. Egy kedves ismeretlen rád mosolyog az utcán, ahogy elhaladtok egymás mellett. A kutyád egymillió-háromszáznegyvenötezer-négyszázharmincödszörre örül neked az ajtóban, mikor hazaérsz. Reggel arra ébredsz, hogy párod, akivel már tíz éve együtt vagytok, a karodat símogatja. Megérzel egy illatot, amit már réges rég nem éreztél, és visszarepít gyermekkorodba egy emlékhez, amit elfeledettnek hittél. Tudod a választ a tanár egyik igazán nehéz kérdésére. Gyermeked ötöst hoz az iskolából. Megkapod a fizetésed. Felhív a nagymamád. Felhív az unokád. Kibékültök pároddal egy veszekedés után…
Ez a felsorolás a végtelenségig folytatódhatna, mert minden egyes nap történnek olyan dolgok, amik okot adnak a boldogságra, az örömre.

Képes vagy arra, hogy ezeket észrevedd, vagy elsiklasz felettük, és mondogatod magadnak teljes meggyőződéssel, hogy “Majd akkor leszek boldog, ha….”?