Irritábilis belem mondd meg nékem, ki a legstresszesebb a vidéken!

Posted Posted in Mentálhigiéné, Személyes

Az irritábilis bél szindrómáról először édesanyámtól hallottam még középiskolás koromban, amikor elmesélte, hogy unokahúga milyen szörnyen beteg, és nem tudják meggyógyítani, fájdalmai vannak, és szenved bélproblémájától. Az is kiderült, hogy szegény unokahúg szorongó alkat, állandóan feszült, rengeteg problémával küzd az életében (válás, gondok serdülőkorú gyermekével, külföldi munka, stb.), eközben pedig feltehetően magányosnak és kiszolgáltatottnak érezhette […]

Velem történt. Veled történt? Vele történt.

Posted Posted in Személyes

Durva kijelentés következik:Élete során minden nőt (és rengeteg férfit) ér szexuális abúzus/visszaélés. Nem állítom, hogy minden nőt (és rengeteg férfit) megerőszakolnak élete folyamán, csupán azt, hogy minden nőt ér olyan szexuális tapasztalat, amit nem feltétlenül szeretett volna megtapasztalni, amiben kényszert, erőszakot, nyomást, vagy alá-fölé rendeltséget érzett, és nem mert, vagy nem tudott nemet mondani. Mások […]

“Anyuci Haldokló Pajzsmirigye vagyok.”

Posted Posted in Mentálhigiéné, Személyes

“Apu fortyogó epéje vagyok.” Így hangzik az egyik kultikus mondat a Harcosok Klubja című filmből, amely remek pszichoszomatikus utalás lehetne most, egészen pontosan húsz évvel a film eredeti megjelenése után. Nagyon fiatalon kellett megtapasztalnom, ahogy a pszichoszomatika értelmet nyer saját szervezetemben. Történt ugyanis, hogy szerencsésen túlpörgettem az életem. Teljes állás a kórházban, havi 170-180 óra, […]

HISZEL MAGADBAN?

Posted Posted in Mentálhigiéné, Személyes

“Meg tudom csinálni:” “Képes vagyok rá.” “Menni fog, nem is olyan nehéz ez a feladat.” “Félek, nem tudom, menni fog-e.” “Nem vagyok rá képes.” “Ez túl nehéz, biztosan nem tudom véghezvinni.” Melyik csoportba tartozol: Aki hisz magában. Elhiszi, hogy képes megvalósítani amit elé helyez az élet, képes megoldani a problémáit Akit félelme, és saját magában […]

Felnőtté válni

Posted Posted in Személyes

Alapszakmámat tekintve diplomás ápoló vagyok. Dolgoztam koraszülött intenzív osztályon súlyos, és kevésbé súlyos betegek között, mindennapi kapcsolatom volt szülőkkel, és munkatársakkal egyaránt. Dolgoztam tizenkét órában nappal, és éjszaka. Láttam gyógyulást, és halált. Benne éltem az egészségügyben, meghatározta a mindennapjaimat, hozzá igazítottam az életem, feláldoztam érte egy párkapcsolatomat, az egészségemet, a “húszas éveimet”. Miért tettem ezt? […]